Manolita
Ádok Zoli
hol a fülledt nyár az Úr!
Ez már majdnem Éden!
Izzó szeme barna örvény,
ami másvilágban húz...
Ő az élet a senki földjén!
Ajka, mint a méz!
Ha két szemedbe néz,
Máris száz darabra hullasz szét!
Ha könnye földet ér,
Rózsa nő helyén,
Mert Ő gyógyír, mint egy tündérkéz.
Manolita - az ajtaján egy mondat áll:
Hagyd itt a szíved - itt vár a latin vérű csábító!
Manolita - jól vigyázz, ha nála jársz,
Mert eltörik egy sziklán a boldogság-üveggolyó!
Él egyedül egy ócska házban.
Minden éjjel az ajtaján kopog valaki,
de pille lágyan.
Szívébe rejti minden titkát és forró lázban ég.
Hogy a szavait versben írják.
A lelke óceán.
Bőre bársonyán
Máris száz darabra hullasz szét!
Édes sóhaján
A bánat messze száll,
Mert Ő gyógyír, mint egy tündérkéz.
Manolita - az ajtaján egy mondat áll:
Hagyd itt a szíved - itt vár a latin vérű csábító!
Manolita - jól vigyázz, hogy mit csinálsz,
Mert eltörik egy sziklán a boldogság-üveggolyó!