Egyedül járok, a szél is körbefúj talán,
Itthon vagyok, mellém, húzódik a táj,
Aki bennem lakott, naivan hitte jó helyen jár,
Ismeretlen arcok, mondták hogy itt a boldogság.
Refr.:
Gyere és állj közénk,
Minden a végső harcra kész,
Minek a józanész,
A múltad a sötét ködbe vész.
Akarod, hogy elmenjek,
De nekem nem kell más,
Mert én ide születtem,
Nekem ez az, ami járt.
Hát ne bosszants fel,
Jobb, ami csendben fáj,
S a gyertyában hosszabb,
Kanócot égethet a láng.