Altare


Átjárja a testem a felszívódó sötétség
Az égre kúszik a felszínfoltos kövérség
Egy golyó a tárban, mi maradt pár árva perc
Az üresség be zárva de a csárda ki tárva
Nincs már ünnep a világban mér' jöttünk ide
A húsom reverenda bőröm nekik zárda
Gyűlölök én is mert engem is gyűlölnek
Mint egy esti vihar után a hullámok gyűrődnek
Döntenek le lábamról, nem kell a szánalom
Vesznek ki szót a számból kiszáradt a rám ront
A fájdalom mondanám de kinek ha áthatol
nincs nyugtató érintésmi elvisz és átkarol
Maradtam egyedül és szemezem a ravaszt
Futod köreidet mégis mástól elmaradsz
Miről szól az egész, születünk elvagyunk
elhagyunk mindent majd száll a szélben hamvunk
a hangunk rezgése töri meg a konstanst
a nyugalomból káosz az erősből rokkant lesz.
Összeroppant ez a bénító nyomás
a makacs elmúlás zaklat téged folyvást.
Eltömít a félelem felmorzsol a henger,
orvosság nincs mert a doktor most nem rendel.
Jó lenne úgy kelni egyszer egyik reggel,
hogy kevesebb a tömeg és több lett már az ember.


Refr.

Minden amit hittem minden amit láttam minden mire vágytam már csak emlék a homályban
Bevillanó képek, részletek bátrabban lépkedek feléd Szólj ha elértelek
De ne kérd tőlem, hogy bízzak hogy szeressek hogy sírjak hogy szép szavakat írjak
Mert nem látom már értelmét azt ki értékelné mit érzek érezné Joó.



TM:

születés-halál , nevetés-sírás ,
barátság- szítás, szerelem-szívás
Mindennek párja van, mindennek ára van
hiába minden álom az időnek szárnya van
Él a remény de annál több a csalódás ,
igaz mindenkinél más a megnyilvánulása
igaz barátra már nehezebb rátalálni,
mint azt hinni mind azt akik körbevesznek téged kihasználni
Előbb fognak hátadba vágni tőrt
minthogy támaszt adni bajban rosszul választottál kört
Egyre több a meggyötört kik vakon bíznak bárkiben
hiába akarnak járni hogyha látni nem.
Mindenki vár hiszen túl sok hazugságot élt át , látott végleg kizárva a lángot
Fogadj el egy jó tanácsot, előbb láss mint szeress,
mert egy látszólag jó döntés lehet végzetes.


Refr.

Minden amit hittem minden amit láttam minden mire vágytam már csak emlék a homályban
Bevillanó képek, részletek bátrabban lépkedek feléd Szólj ha elértelek
De ne kérd tőlem, hogy bízzak hogy szeressek hogy sírjak hogy szép szavakat írjak
Mert nem látom már értelmét azt ki értékelné mit érzek érezné Joó.


Altare:

Úgy vártam, hogy pihenek mégis izzadok
de minden naphoz egy újabb cseppnyi ízt adok
El a fűszer vagy innen úgy tűnsz el
Tüntetsz, hogy sajnálatodban bűzlesz és
taszigál lefelé erőt víve tudatod
tetteid kimérve de azokat is túladod
mint egy tutajos ingázol a mélybe
de ne feledd az inga sose érhet révbe
Mert járatják folyton így kering körbe
nem találja helyét mint egy hering terítőre
rakva vergődik érzi hogy nem szabad,
de legalább küzd még szeme le nem tapad
Mi bizonyos hát csak a bizonyossága,
a virágzás na meg a biztos foszlása
ha beadod a kulcsot és elveszi a portás
tartsd rendbe portád hogy ott csak jót láss
Ne tagadd meg miben hiszel úgy ahogy Jónás,
ha feladod nem lesz szürkületi gyónás,
Ez világos beszéd esszém tárgya és egyéne,
keskeny mesgyén, mi tiéd és enyém
Birtoklunk de mit hisz, minden allegória
hisszük meg fogtuk de kihagy a memória
Börtönbe vagy fogoly és saját elméd őriz,
rögzít az anyag majd egyszer csak fölszív.


Refr.

Minden amit hittem minden amit láttam minden mire vágytam már csak emlék a homályban
Bevillanó képek, részletek bátrabban lépkedek feléd Szólj ha elértelek
De ne kérd tőlem, hogy bízzak hogy szeressek hogy sírjak hogy szép szavakat írjak
Mert nem látom már értelmét azt ki értékelné mit érzek érezné Joó.