Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Hányan kipusztultak
Cseh Tamás
Te is tudod, hogy az évek során közülünk
Hányan kipusztultak,
s nem a legrosszabbak,
de cseréppel borított tetőink felett
mégis felkelt a nap.
Hányan is elmentek,
s nem épp a jöttmentek,
de cseréppel borított tetőink felett
a felhők jönnek mennek.
De mi most itt vagyunk,
éneket hallgatunk,
mi arról szól, dalol,
hogy hányan kipusztultak,
hányan elrohadtak,
hányan a fenébe elrohantak,
s nem épp a rohadtak.
Cserépborította tetők fölött
jön megy a nap
és én most itt mondom e dalt,
hogy egy ifjúságra kedvezőtlen,
kedvezőtlen idő
felhőjárás jobbra-balra és aztán eső,
egy eső, mindent lecsapoló,
úgy látszik véget minden úgy ér,
hogy lesz egy eső, mindent lecsapol ez,
ez az idő, hányan kipusztultak közülünk,
elmentek ők,
az ifjúságra kedvezőtlen idők
miatt, miatt és jár a nap
cseréppel borított tetőink felett, hallgassuk hát e végső éneket,
mert én itt most dududumdududum
mondom e dalt, didididididim
De Halmosba itt beleragadt a dal, mert Vizi nagyot lökött rajta, s mondta, hogy: -Te Halmos, hagyd abba a didegést-dodogást, nem azért jöttem, hogy nyafogjak veletek. Nem nyavalyogni jöttem, Halmos! És megpöckölte a Halmos orrát. És Halmos elhátrált, és mondta: -Vizi, hagyd az orrom, ne piszkálj! Pont olyan vagy, mint a gimiben! És tényleg, Vizi , neked mindig voltak rögeszméid. Biztos most is vannak? Mi a legújabb rögeszméd egyfolytában?
S Vizi a fejéhez emelte a kezét, és mondta, hogy: -Csak annyi, Halmos, hogy elegem van a báljaitokból meg a bankettjeitekből, ti nem értek semmit, Halmos. Szart se! S Halmos mondta, hogy: -Az emlékek, Vizi! Az emlékek! De Vizi mondta, hogy: -Nincsenek emlékek, Halmos, nem veszed észre, hogy szinte már csak mi vagyunk itt? S Halmos kérdezte, hogy: -Te Vizi, elutazol valahová? S Vizi mondta: -El! Tőletek. Máshová. S Halmos állt, és mondta, hogy: -Igen Vizi? És ugyan hová? Úgy értem, hogy merrefelé? Vizikém. Arrafelé, arrafelé, errefelé, vagy merrefelé Vizi?
Vagy gyere csak, Vizi -mondta Halmos, és megfogta Vizi karját -erős fiú volt Halmos -, s mondta: -Gyere Vizi, véletlenül tudom a sarokban, arról az emberről, hogy 87 éves, elég jó iránynak tűnik, nem, Vizi? Ezekkel a tönkrement alakokkal akarsz te kezdeni valamit, ezekkel? Gyere oda az öreghez, elbeszélgetünk vele. Gyere! És rángatta át az asztalok meg a székek között, oda a sarokba, ahol tényleg ott ült egy öregember
az asztalon. Előtte rengeteg féldecis pohár, és a Halmos lekényszerítette a Vizit maga mellé a székre, ő pedig áthajolt az asztal fölött, és mondta, hogy: -Mi van öreg! Üldögélünk? És mi az a jó, amin merengünk?
Hányan kipusztultak,
s nem a legrosszabbak,
de cseréppel borított tetőink felett
mégis felkelt a nap.
Hányan is elmentek,
s nem épp a jöttmentek,
de cseréppel borított tetőink felett
a felhők jönnek mennek.
De mi most itt vagyunk,
éneket hallgatunk,
mi arról szól, dalol,
hogy hányan kipusztultak,
hányan elrohadtak,
hányan a fenébe elrohantak,
s nem épp a rohadtak.
Cserépborította tetők fölött
jön megy a nap
és én most itt mondom e dalt,
hogy egy ifjúságra kedvezőtlen,
kedvezőtlen idő
felhőjárás jobbra-balra és aztán eső,
egy eső, mindent lecsapoló,
úgy látszik véget minden úgy ér,
hogy lesz egy eső, mindent lecsapol ez,
ez az idő, hányan kipusztultak közülünk,
elmentek ők,
az ifjúságra kedvezőtlen idők
miatt, miatt és jár a nap
cseréppel borított tetőink felett, hallgassuk hát e végső éneket,
mert én itt most dududumdududum
mondom e dalt, didididididim
De Halmosba itt beleragadt a dal, mert Vizi nagyot lökött rajta, s mondta, hogy: -Te Halmos, hagyd abba a didegést-dodogást, nem azért jöttem, hogy nyafogjak veletek. Nem nyavalyogni jöttem, Halmos! És megpöckölte a Halmos orrát. És Halmos elhátrált, és mondta: -Vizi, hagyd az orrom, ne piszkálj! Pont olyan vagy, mint a gimiben! És tényleg, Vizi , neked mindig voltak rögeszméid. Biztos most is vannak? Mi a legújabb rögeszméd egyfolytában?
S Vizi a fejéhez emelte a kezét, és mondta, hogy: -Csak annyi, Halmos, hogy elegem van a báljaitokból meg a bankettjeitekből, ti nem értek semmit, Halmos. Szart se! S Halmos mondta, hogy: -Az emlékek, Vizi! Az emlékek! De Vizi mondta, hogy: -Nincsenek emlékek, Halmos, nem veszed észre, hogy szinte már csak mi vagyunk itt? S Halmos kérdezte, hogy: -Te Vizi, elutazol valahová? S Vizi mondta: -El! Tőletek. Máshová. S Halmos állt, és mondta, hogy: -Igen Vizi? És ugyan hová? Úgy értem, hogy merrefelé? Vizikém. Arrafelé, arrafelé, errefelé, vagy merrefelé Vizi?
Vagy gyere csak, Vizi -mondta Halmos, és megfogta Vizi karját -erős fiú volt Halmos -, s mondta: -Gyere Vizi, véletlenül tudom a sarokban, arról az emberről, hogy 87 éves, elég jó iránynak tűnik, nem, Vizi? Ezekkel a tönkrement alakokkal akarsz te kezdeni valamit, ezekkel? Gyere oda az öreghez, elbeszélgetünk vele. Gyere! És rángatta át az asztalok meg a székek között, oda a sarokba, ahol tényleg ott ült egy öregember
az asztalon. Előtte rengeteg féldecis pohár, és a Halmos lekényszerítette a Vizit maga mellé a székre, ő pedig áthajolt az asztal fölött, és mondta, hogy: -Mi van öreg! Üldögélünk? És mi az a jó, amin merengünk?
előadó:
Cseh Tamás
album címe: Frontátvonulás
megjelenés: keressük!
hossz: 4:20
kiadó: Mega
zeneszerző: Cseh Tamás
szövegíró: Bereményi Géza
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5112
album címe: Frontátvonulás
megjelenés: keressük!
hossz: 4:20
kiadó: Mega
zeneszerző: Cseh Tamás
szövegíró: Bereményi Géza
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5112
kapcsolódó videók
keressük!
