Történt egyszer a Kiserdőben
Pokolinagy változás:
A kedves kis Micimackó
Pofánrúgta Malackát.
Vérzett neki orra- szája,
Üvöltött két éjen át,
Olyannyira sírt szegény,
Hogy felkeltette nyuszikát.
Az a rohadt hosszúfülű
Nyakonvágta szegénykét:
Nem lett arcán semmi más
Csak piros, zöld és hupikék.
Arra ment a Róbert Gida
Meglátta az esetet,
Nyakonrúgta Malackát,
És feladta a kenetet.
Szegény kis Malacka,
Mindenki őt bántja
Nem maradt már semmi mása
Csak a kék kabátja.
Malackának nem maradt más
Csak a csúnya végzet:
Hazament és legurított
A mája má' tönkre van,
Foga is csak kettő,
Drogozik is keményen:
Óh, elrettentőő!
Karjait elszorítva
Nyomja be magának,
Egyszer túladagolja majd
Ez a hülye állat!
Meg is történt a baleset,
Malackának vége lett.
A tű kezéből kiesett:
Óh, ez rettenet!
Szegény kis Malacka,
Mindenki őt bántja
Nem maradt már semmi mása
Csak a kék kabátja.