Annyiszor hívtak előre állni
míg megbújtam hátul lehettem bárki
most elöl a sok fény úgy elvakít
és nem tudom miért állok itt
Innen már látom a színpad szélét
innen már láthatják a szemeim színét
csak még egy lépés aztán nincs több deszka már
csak felfelé léphet ki legelöl áll
Nincsen hátra nincs előre
csak felfelé van, fel az égbe
addig amíg a hangok szállnak
míg az égbolt szép határt szab
és a dalnak sincsen vége
körbe ér, s az elejére
visszarepít engem is
már körbevesz és magába zár