Mikor vörösen izzón kel fel a hold az ég alján,
És az alkonyi tó vize lángba borul, gondolj rám.
Ha a sorsodat jelző csillagokon kevés a fény,
És már sehova nem visz a régi út, indulj felém.
És ha úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És ha szerelem nélkül élsz, gondolj rám.
Gyere és érezd, hogy vár rád a fény,
Ne merülj a múltba, hisz van még remény!
Mikor ezüstre festi a hajnali szél a tó vizét,
És a hullámzás egy távoli dalt sodor feléd,
Mikor úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És egy új szerelem közelít, gondolj rám.
Gyere és érezd, hogy vár rád a fény,
Ne takard el arcod, hisz van még remény!
Csak szeress úgy, mint régen!
És egy új varázslat vár még rád.
Ha becsönget hozzád valaki majd váratlanul,
És a lelked a keserű bánat alól felszabadul,
Mikor úgy érzed, hogy eltelt száz év magány,
És egy új szerelem közelít, gondolj rám!
Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!
Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!
(Gyere és érezd!)
Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!
(Gyere és érezd!)
Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!
(Gyere és érezd!)
Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!
(Gyere és érezd!)
Csak szeress úgy, mint régen,
És egy új varázslat vár még rád!