Melleden rózsák - hegedűk szólnak,
jelek a homokon - veled vagyok.
Dalok születtek - súlyos időkben,
kenyérrel éltünk - neked vagyok.
Temetjük bánatunk, trombitaszóval,
tanáraink, szegényen halnak.
Az utca két oldalán, más a világ.
Egy ami biztos - Vár a család.
Mondd ki vagyok én? Mondd hová lettem?
Mondd, hol az ország, hogy hívnak engem?
Mondd ki vagyok én? Keress meg engem!
Mondd hol az ország, ahol születtem?
Jönnek új rablók, újabb adókkal,
az újságok írják: nem is élsz már.
A másik oldalra születni kell,
hazádat mégsem vehetik el.
Melleden a rózsák virágba nyíltak,
jött egy levél, egy régi barát.
Soha ne gondold, születni kár.
Élet kezdődik a halál után.
Mondd ki vagyok én? Mondd hová lettem?
Mondd, hol az ország, hogy hívnak engem?
Mondd ki vagyok én? Keress meg engem!
Mondd hol az ország, ahol születtem?
Himnuszok szóltak, pedig nem hagyták.
Rossz időkben s jóban, őrségben álltál.
Mikor az Úr mondja: Jóéjszakát.
Arannyá színezi az élet porát.