Ne még, ne még a könnyekért.
Ne még, ne még a bánatért.
Ne még, ne még, mert indulni félsz,
álmodjunk az álmokért.
Eleven fán balta csattan,
nem én tettem, nem akartam.
Lehet hibáztam, embert kerestem,
egy út volt, amin mehettem.
Huszár voltam, senkik ellen.
Kik a napon álltak kinevettek.
Bűnösnek mondtak, pedig szerettem,
azokat is, kik öltek engem.
Billogot kaptam, árnyék a szívben.
Nem én tettem, csak szerettem.
Hamis a tőr, hamis kezekben.
Legyen igaz a történelemben.
Ne még, ne még a könnyekért.
Ne még, ne még a bánatért.
Ne még, ne még, mert indulni félsz,
álmodjunk az álmokért.
Engem okolnak bánatért!
Engem okolnak sírokért!
Üzlet lett a hazudozás.
Üzlet a siránkozás.
Mondd nekik, erősen kérem.
Mondd nekik, őszintén éltem.
Miért sír mégis nagyanyám?
Nem tett semmit nagyapám!
Élni akartak – élni tovább!
Megszületett anyám, s apám.
Hazug a világ, hazug a béke.
Legyen ennek egyszer vége.
Ne még, ne még a könnyekért.
Ne még, ne még a bánatért.
Ne még, ne még, indulni félsz,
álmodjunk az álmokért.