Még mindig Deniz, még mindig Barcika,
Kojsz az Opellel, mellette Macika,
S Csabi, Wherdee semmi nem változott,
Suppah is maradt, de egyvalaki távozott.
A világ átkozott, mi így növünk fel,
Semmi nem elég, mindig nagyobb kell,
Nagyobb muszklik, meg nagyobb mell,
Nem elég semmi, nagyobb kell.


A nap ahogy kel, én úgy fekszem le,
Már a TV híradót sem veszem be.
Kamu az egész, átmossák a fejeket,
A rendőr elteszi a polgár veszteget.
Töltsed otthon a Bravo teszteket,
Újságból tanulni, milyen a szerelmet,
Aki szépen rád néz máris szerelmed,
Egyik napról a másikra elenged.
A fejekben, lemerültek az elemek,
Mindent akarok, de semmit nem tehetek.
Te a fűért, én egy beat-ért remegek,
Függünk mindketten, akár a gyerekek.
Neked a gyereked jól érzi magát,
Hogy a buszon egy csövesnek érzi a szagát.
Nálam szavak, a Wherdee-nél kotta,
Mi raktuk az aprót, a gép ezt dobta.
A hip hop-hoz nem jár a hab meg a torta,
Csak sok gerinctelen ember, mint Dj Coma.
A boromba nem kell a kóla,
Csak járjon az agyunk egy rugóra,
Hogy érezhesd, amit most érezni kell,
Ehhez nem elég élni, létezni kell.
Itt eltapossák aki kérdezni mer,
Essen már le, hogy itt semmi se fair!
Anyádnak diploma? minimál bérrel,
Az kap mindent, aki sokáig térdel.
Itt minden bérelt vagy hitelre megvett,
Nyisd ki a szemed és elmegy a kedved,
Mindentől, csak a zene lesz innentől,
Gyere velem ez egy ilyen kör.
Ez szóljon a szívemből nektek,
Ha már ebből az országból mindent elvettek.


/Refrén/
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
Nekem mindig elmesélte, ez a szegények zenéje.


Az élet, keményebb lett mint a szikla,
Már a hét éves öcséd is szívja,
Ennyire tellett az emberektől,
Hogy semmit csináltunk a rengetegből,
Ez renget meg öl, álljál fel újra,
A kést a zene a szívembe szúrja,
Ez egy túra a világ hegyein,
Bolygók völgyein látnak a szemeim.
Ne bújj el, kérlek idő nem múlj el,
Hogy itt legyen mindig az emlék, húzz el,
Vissza a múltba a kezdetekhez,
Lassabban mondom, hogy jegyzetelhess.
Kevés a sok, ide kell a minden,
A barót a számokban soronként hittem,
A fejemben tartom, ha el kell vinnem,
Pár karcos lemez, én ennyire vittem.


/Refrén/
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
Nekem mindig elmesélte, ez a szegények zenéje.


/Refrén/
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
Nekem mindig elmesélte, ez a szegények zenéje.