Egymagamban sétálok egy csendes délután,
Gondolkodom, milyen az élet nélküled mostmár.
Eszembe jut sok emlék, óh de nagyon fáj,
Szerettél és nevettél, de én nem vigyáztam rád.
Elmentél, mert azt gondoltad, nincs szükségem rád.
Szabad lettem, úgy éreztem, ez hiányzott már.
Hosszú utat bejártam, féltem is talán.
Remélem, még gondolsz rám minden éjszakán.
Gyere gyorsan, bújj hozzám és szeressél nagyon!
Belátom, hogy hibáztam, ezt mostmár jól tudom.
Érzem azt, hogy hiányzol, nem bírom tovább,
Mostmár én úgy érzem, minden más.
Elmentél, mert azt gondoltad, nincs szükségem rád.
Szabad lettem, úgy éreztem, ez hiányzott már.
Hosszú utat bejártam, féltem is talán.
Remélem, még gondolsz rám minden éjszakán.
Gyere gyorsan, bújj hozzám és szeressél nagyon!
Belátom, hogy hibáztam, ezt mostmár jól tudom.
Érzem azt, hogy hiányzol, nem bírom tovább,
Mostmár én úgy érzem, minden más.
Gyere gyorsan, bújj hozzám és szeressél nagyon!
Belátom, hogy hibáztam, ezt mostmár jól tudom.
Érzem azt, hogy hiányzol, nem bírom tovább,
Mostmár én úgy érzem, minden más.
Gyere gyorsan, bújj hozzám és szeressél nagyon!
Belátom, hogy hibáztam, ezt mostmár jól tudom.
Érzem azt, hogy hiányzol, nem bírom tovább,
Mostmár én úgy érzem, minden más.