oda fenn a hargitába nyilnak a virágok
szedegetik válogatják azt a székely lányok
szedegetik válogatják a háromszinü piros fehér zöldet
sajnálják a széjjel tépett drága magyar földet
ne sirjatok székely lányok az idö megfordul
tegyetek a számomra is abbol a csokorbol
minden kislány egy bokretát szive fölé tüzze a keblére
lesz még legény a nyárád mentén ki eljön majd érte