A Bajkál tó partján,
kint a sekélyben a bokámat megmosom.
A lábbilincs- Vive la republique! -,
még vérzik a nyoma.
Hát mostantól úgy,
úgy leszek végleg, mint magvaszakadt hazám:
e birodalom mélyén
nem fogannak tőlem már új harcok soha.
A torkom szűk, a két bokám véres,
vive la… bilincses, véres.
Szűzanya, úrnőm! Idenézz, és lásd:
a tavon csak a szél fut, a reménység elmerül.
Vive la republique! Nincsen nekem
- vive… csapatom többé.
Szavam sincs, csak sípoló lélegzetem.
Fenyvesek zúgnak,
a szemhatárt elállják, a kiáltást elnyelik.
Majd engem is,
engem is elnyelnek nyomtalanul.
És addig semmi,
addig csak bilincsek, tetvek és őrület,
és orosz feleség,
- Vive la republique! -, és két orosz gyerek.
Ennyi, ennyi a vége.
Ezt, ezt majd tagadjátok el! Vive la…