ki öntött a nyárád vize homokos partjára
egyik szélét be ültettem szomoru füzfával
szomoru füzfának ága rá hajlik az én siromra
télen nyáron bánatában ki van virágozva
részegesnek csavargonak tart engem az egész világ
de azért az ablakombol nem hervad el a gyöngyvirág
áj meg te cudar világ vedd le rolam a szádat
ha el visznek katonának más öleli a babámat
zug az erdö zug a mezö vajon mi zug benne
hatvan hármas magyar huszár masirozik benne
épen máma jött ujságba katonának el kell menni
utoljára jövök hozzád babám bucsut venni