Székely asszony az én anyám, sír a szive lelke,
hogy a magyart az jó Isten, enyira megverte.
Földönfutó gyermekei, a nagy világot járják
Verje meg a nagy úr isten, aki miatt járják.
Édesanyám udvarára, rászállott a bánat
Édesanyám udvarába, idegenek járnak.
A Gyímesi havasokon rongyot fúj a szellő,
hogy tűrheti, hogy nezheti, azt ott a teremtő? //:2x
Ne sírj ne sírj édesanyám, elmúlik a bánat.
Ha majd egykor udvarodon székely fiúk járnak
piros fehér rózsa nyílik, a harmatos zöldre
Visszajövök idösanyám tavaszra vagy ősszel.
Visszajövök idösanyám, tavasszal nem ősszel.