Úgy sír a szél, a házad előtt állok én,
Mellettem áll a kijátszott, bús remény.
Úgy sír a szél, ó folyton csak rád gondolok,
Az arcod feldereng, mint felhők közt a csillagok.
Egyedül te segíthetsz nékem,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.
Hol jársz? Kit csodál a két szemed?
Tán valakit vársz, ki nálam is jobban szeret?
Minden fáj, már vitatkozni sem tudok,
Senki sem vár, az egész világ elhagyott.
Egyedül te segíthetsz nékem,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.
Egyedül te segíthetsz nékem,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.
Csak te segíthetsz nékem,
Mondd, hogy számíthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.