ennek a városnak olyan a fullánkja
ha zümmögve beszáll a nyári ruhádba
onnan már nem érzed, mert a szív nevű lámpa
körül kering akkor és ha megtalálja
azt a kicsi nyílást, ami ajtó ha lenne
akkor, ha szekrénybe volna szép benne
de csak ami a múltad volt a szekrénybe tenni
és hogy ha tél jön, akkor felvenni
vagy rakjál belőle egy tüzet januárban
melegedj meg annál csak úgy
fullánk a fullánknak úgy tud ám feszülni
és hiába hátrál, ott nem tud menekülni
úszol majd az árral, ami úgy zubog át rajtad
ahogyan szeretnéd és te ahogy akartad
ennek a városnak nincs nagy fullánkja
hogy ne fájjon nagyon, a magányt szurkálja