Már a szüleid elbaszták az életed,
ott, hogy a világra hoztak téged.
Beleszülettél ebbe a szar világba,
hol a saját anyád küld a halálba.
Ahol lassan minden bűnnek számít,
ez a sok szar ember mégis ámít,
hogy az aranyhaltól majd kérhetsz bármit,
úgy látszik téged ez sem lázít!
Refrén:
Törődj bele, hogy mindennek vége
és nem lesz jó pont az életedben,
törődj bele, hogy innen nincs kiút,
a lelked úgy is a mélybe jut.
Ne ússz tehát az árral szembe,
vedd be inkább a gyógyszered
végtelen iszonyú helyzetedben
szedd rendbe inkább az életed!
Vedd észre, hogy ez egy szar rendszer
és nem is lesz talán ennél jobb,
ne is várd hát a változást,
talán a halál lesz majd a legjobb pont!
az életedben, a szenvedésben,
ebben a hatalmas rengetegben,
ez a végtelen megnyugvás a sírban
rendbe hozza a lelkedet!
Refrén
Bárkit megölnek a hatalomért,
bárkit leszúrnak pár forintért,
magukat kínozzák, de nem tudják miért
mondhatsz már bármit, de semmit nem ér.
A valóságtól nem bújhatsz el míg élsz,
ne játszd itt a hőst, jobb hogyha félsz
talán tovább élhetsz ha nem beszélsz,
talán még most sem késő ha jó útra térsz!