Az idő elszalad, csak egy pár pillanat.
Mintha láttam már volna, jah,
mintha láttam már volna, aztán minden megszakad.

Egymásra nézve, nevetve a poharak az égbe
mint egy mesebeli béke, koccannak és vége.
Peregnek a percek, mi meg együtt utazunk
észrevétlenül a mélybe zuhanunk, jah.
Fiúk és lányok, barátok és párok,
együtt mégis külön, új századi varázsok.
Ez a felfogás már taszít, de mégis vonz itt
a dobogó tetején is, az érem csak egy bronz.
A színpad nem a pózra megy,
ezt aprózza meg pár kölyök,
kinek a szívében a rappem próza lett.
Ebben a világban, ahol senki sem hibátlan
a gyerek tizenegy, de megváltás a pipában.
Itt nincsen olyan életcél,
itt nem véd meg a cél,
hogy a csajod téged szeret,
de az Iwiw-en meg facér.
Az arcom szívedbe karcolva,
kéz a kézben, de egyedül indulok a harcomra.

/Refrén/
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár lépni nem szabad.
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár minden megszakad.

Megszakad minden, mint a szívem
akit szeretek az nem szeret, de ugyanúgy a részem.
Én emlékszem, hogy más volt még tini korom hajnalán,
pár sör volt egy cigi meg egy barna lány.
Akit akartam bár, ő meg nem akart
de a pálinka megmentett, a koszból kivakart,
én hiszem, hogy még valahol összeforr az út,
mert az nem lehet, hogy tegnap együtt,
ma meg minden múlt.
Ez is véget ért, mi is mondhatjuk,
ezt a pár évet rendesen elmulattuk.
Bár kimondani fájdalmas, de végre felnőttünk,
most szomorúan nevetünk, hogy mi lett belőlünk.
Huszonegy évesen az univerzum peremén
döbbentünk rá, hogy az élet nem egy képregény.
Jah, itt az univerzum peremén
döbbentünk rá, hogy az élet nem egy képregény.

/Refrén/
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár lépni nem szabad.
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár minden megszakad.

Mit akarok tőled, vagy te mit akarsz tőlem?
Nem változik a belső, csak esetleg a küllem.
Én sokszor menekültem, de ha kellett odaálltam,
az utcákat szeltük át, minden nyári éjszakában.
Én még emlékszem, bár már rég volt,
de sok lányban az egész mára csak egy félhold.
Te is tudod a szíved, amit diktál
bár egyedül maradt mindig, minden pár.
Nekem egy lány kell, a lánynak egy srác
mégsem működik, de az ember ilyen,
ok nélkül erőlködik.
Hát figyelj te is jól, mert tanulhatsz a hibákból,
a szíved lángol az, ez meg csak pislákol.
A szenvedély tapossa el, mit belül te is érzel,
mit vársz a lánytól, aki a pornón nőtt fel.
A barátod is lelép, a csajoddal vagy egyedül,
romantikus történet, mindenki menekül.

/Refrén/
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár lépni nem szabad.
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár minden megszakad.

/Refrén/
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár lépni nem szabad.
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár minden megszakad.