a kanyargó nyárád mentén fehér gulya kolompja szol szépen
árva szivem oda vágyik a beteg szivem vissza vágyik régen
ott ahol a zöld mezöben piros pipacs s buza virág nyilik
árva szivem vissza vágyik a beteg szivem vissza vágyik mindig
piros pipacs s buza virág mondjátok meg annak a kislánynak
nem birom el felejteni rabja lettem szép göndör hajának
mondjátok meg de ha mégis könnyü szivvel eldobna magátol
nem lesz ki bokrétát kössön a nyárádmenti mezei virágból