(Bankos)

Ki tudja,
talán csak te meg én,
Mi vagyunk,
kiket egy utcába terelnek
és ahogy lennie kell: egymásra találunk.
Hogyha tehetném engedném,
szorítanám örökké a kezed de,
mint minden ez is múlik:
csak várom hogy az idő mikor telik le.
Te lennél akiért bármivel,
és hogyha együtt: semmi nem tud fékezni,
mégis egyszer kisétálsz,
és már hányszor sétáltatok ki.
Várom ki lesz a párom,
a zene, a város, barát, testvér?
aki mögöttem: csak ez,
ami a világon valamit is ér.

Te vagy....
Akivel talán szeretném úgy,
de mire összebarátkozunk úgy,
lesz: egyikőnk,
már rég árkon bokron túl,
Ki lenne, ki az,
aki megtudja állítani magában a gonoszt,
lesben áll, tartsd zárva az ajtót,
állandóan kelleti magát a rossz.
Messze a végszó,
tartsd a szavad, visít a riasztó
kerekedj felül, óvakodj,
a bennünk kitörni kész indulatoktól.
Légy résen,
az emberi viselkedés: itt
ami veszélyesebb, mint
bármely végzetesnek hitt természet feletti.
Mindennel ellenük,
nehéz velük, nem használ összecsavart napilap,
se rovarirtó:
bármerre nézünk túlerő nap mint nap.
Ki lesz aki kötél nélkül lép ma a székre?
rémülten esel a másiknak,
igazságot remélsz,
de csak te képzeled a helyére.

-Az ember egykor óriás volt,
hajdan mindennel szembeszállt,
míg a fellegekben jóllétében
végül megmérgezte önmagát,
Az őrület emelte a lelkét,
a könnyeit mások hullajtják,
a fejét a földjére hajtja,
és végső órájára vár.

Te vagy...
Aki, hogyha visszadob kővel,
a tükörre tüzel megint:
beléd költözik, ki valaha bántott
és csak folytatod a tetteit.
Világ tetejére, hullaház dagad ki,
idő előtt az árnyékból,
törvényt szegtek, szöknél,
de nem állhatsz fel az ördög asztalától.
Egy félperces hír vagy,
a késő esti bűnügyi kiadásban,
a vétel rossz, csak az marad meg,
mikor bekísérnek a celládba.
Kinek ne lenne elege?
hányszor kényszerítenek térdre,
csalj amennyit bírsz,
de ne okozz fájdalmat annak, ki megdolgozott érte.
Van, hogy van rövidebb út,
de ha mind arra megyünk, nem folytatódik:
a védteleneknek megyünk!
Minden véletlen zsákutcába torkollik.
Senki, se ki, se be,
maradj, hogy reggel erős légy,
nem vagy fogoly, se
engedély nélkül itt senki semerre nem lép.
Olyan ez, mint egy öngyilkos szekta:
láncokkal vigyáznak ránk,
üres méregpohárral gyakorolunk este,
ingyen van-imádják!

Te vagy...
Aki elé mindig a látszat tolakszik,
zárójelbe vezetnek az ellenség elé,
a zárójelentést készítik.
Mindennap, bemesélik,
hogy a kivégzőosztag hajnalban érkezik: de
mégse törik rád ma se az ajtót,
talán nem is létezik.

Az élet olyan mint Te vagy...

(Norba)

Te vagy
Az éber álom, nézlek némán
Takarlak a kezemmel Te ragyogó gyémánt
Mert Te vagy az egyetlen, az igaz barát
Csak a halál választhat el, mert szükség van Rád