/Mindenki álmodik arról a lányról,
Akiről azt hiszi, ő lesz az az álom,
Mindenhol keresed, nézed, hogy hol van,
Lehet hogy pont, az orrod előtt ott van./

Egész életemben kutattam, merre lehet a nagy Ő,
Végig ott volt mellettem, de észre se vettem őt.
Ilyen a szerelem, egy furcsa érzés,
Megfertőzi a szíved, ami elől nincs menekvés,
Titokban nem tarthatom, amit irántad érzek,
Mert lehet, hogy utoljára látlak, és ettől félek,
Gyönyörű szemébe nézek, látom a fájdalmat,
Elment tőle mamája és nincs ki többé, várja,
Összebújva emlékeztünk a szép dolgokra,
Szomorúnak láttam és ez a szívemet marta,
Hogy vidámnak lássalak, bármit megtennék,
Mert mosolyod a világon, bárminél többet ér,
Boldog lennék végre, hogy mellettem vagy,
Mert egy szép álom válhatna végre valóra,
Megkapnám az élettől, amire régóta vágyom,
Az pedig te vagy, és senki más a világon,
Mindennap szüntelen csak rád gondolok,
Mert óráról órára egyre jobban hiányzol,
Szerelem hol vagy? Merre jársz?
Ha kellesz soha nem vagy itt, hisz szükség van rád.

Refr: 2x
Várlak téged én! Tudom, hogy hozzám visszatérsz,
Érzem a szívem legmélyén, hogy mindig van remény!

De való féltem eddig elmondani mindezt, amit érzek,
Gyorsabban ver a szívem akárhányszor, látlak téged,
Ha lehunyom a szemem mentén, látom az arcodat,
Rólad szól az életem te vagy minden gondolat.
Amikor átöleltelek téged, talán nem is sejtetted,
Hogy teljesen beléd estem, elraboltad a szívemet.
S mégis ez történt, de én egy cseppet se bánom,
Mert amikor a két szemedbe nézek, én a boldogságot látom.
El se tudnám képzelni nélküled az életem,
Köszönöm hogy rátalálhattam, Istenem,
A két kezem, amikor az arcodhoz ér,
És átölellek, a világ összes kincsével felér!
Amikor megismertelek téged, a szívem elraboltad végleg,
Rögtön tudtam, hogy te, vagy aki kell, megbabonáztál a szemeiddel,
Te, vagy akire mindig vágytam, boldog vagyok, mert rád találtam,
Arra kérlek mindig légy enyém, tudnod kell, szeretlek én!

Refr: 4x