Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Csak egy utolsó csókot
Juniker
Refrén:
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Mindent megtettem, mindent mit lehetett,
de valaki csak nevetett, a tenyeréből etetett.
Hát élvezzed a helyzetet, ha látod a koppanást,
ha behunyod a szemed még hallod a dobbanást,
hallod a reccsenést, hallod a roppanást,
egy utolsó sóhajt, egy könnycseppnyi csobbanást.
Átkarol és mélybe ránt a rettegésfoka,
magányos és hideg lett nélküled a szoba.
Ujjammal az arcképed a levegőbe festem,
Nélküled megbotlottam és megint térdre estem.
Egyedül fekszem a némaság mi eltakar,
bevillan a mosolyod, az emléked mi felkavar.
Nem tudom, hogy mit tegyek, mi az mire várok.
Elfutnék a világ elől, de csak némán állok.
Kinevetnek mindenért a lélektelen emberek,
zuhanok a mélybe és kiáltani nem merek!
Refrén:
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Ha lenne erőm megtenném , egyedül meglépném,
a nevedet a szívemből veszettül kitépném.
De hiányzik az apró kezed, hiányzik a csókod,
hiányzik a jelenléted, hiányzik a bókod,
hiányzik a kedvességed, minden egyes mondatod,
hiányzik a figyelmesség: "Ha bármi bánt, elmondhatod"
Hiányzik a két szemed, mi elbűvöl és szép is,
ha eltűnnék a Földről, vajon hiányoznék én is?
Súlyosak a nappalok, megölnek az éjjelek,
nem tudom mit mondhatnék, mi az mire kérjelek?!
Hullanak a levelek, a rideg napon meg fagyok,
ez is már egy közhely, de lassan én is meghalok.
Kavicsba zárt jövőmet a messzi mélybe hajítom,
minden egyes reményemet a múltamba taszítom,
eső mossa arcomat, az életemre váltottam,
némán álltam veled szemben, mégis kiáltottam!
Refrén:
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Mindent megtettem, mindent mit lehetett,
de valaki csak nevetett, a tenyeréből etetett.
Hát élvezzed a helyzetet, ha látod a koppanást,
ha behunyod a szemed még hallod a dobbanást,
hallod a reccsenést, hallod a roppanást,
egy utolsó sóhajt, egy könnycseppnyi csobbanást.
Átkarol és mélybe ránt a rettegésfoka,
magányos és hideg lett nélküled a szoba.
Ujjammal az arcképed a levegőbe festem,
Nélküled megbotlottam és megint térdre estem.
Egyedül fekszem a némaság mi eltakar,
bevillan a mosolyod, az emléked mi felkavar.
Nem tudom, hogy mit tegyek, mi az mire várok.
Elfutnék a világ elől, de csak némán állok.
Kinevetnek mindenért a lélektelen emberek,
zuhanok a mélybe és kiáltani nem merek!
Refrén:
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Ha lenne erőm megtenném , egyedül meglépném,
a nevedet a szívemből veszettül kitépném.
De hiányzik az apró kezed, hiányzik a csókod,
hiányzik a jelenléted, hiányzik a bókod,
hiányzik a kedvességed, minden egyes mondatod,
hiányzik a figyelmesség: "Ha bármi bánt, elmondhatod"
Hiányzik a két szemed, mi elbűvöl és szép is,
ha eltűnnék a Földről, vajon hiányoznék én is?
Súlyosak a nappalok, megölnek az éjjelek,
nem tudom mit mondhatnék, mi az mire kérjelek?!
Hullanak a levelek, a rideg napon meg fagyok,
ez is már egy közhely, de lassan én is meghalok.
Kavicsba zárt jövőmet a messzi mélybe hajítom,
minden egyes reményemet a múltamba taszítom,
eső mossa arcomat, az életemre váltottam,
némán álltam veled szemben, mégis kiáltottam!
Refrén:
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.
kapcsolódó videók
keressük!
