Leültem arra a padra,
Amin találkozhattunk,
Gondoltam pár hónapra,
Amin csodálkozhattunk…

Hogy milyen szép volt,
De eltűnt már valami,
Vagy csak te tűntél el
Én meg csak újra itt vagyok
S megint csak rád gondolok…

Szerethettelek, engedted szavak nélkül,
Csókolhattalak, imádtalak, szabályok nélkül
De miért engedhetted, hogy én is elengedjelek,
Nem vágyom semmi másra, csak újra
Ölelhesselek….

Értetlenül nézel! Mit vártál?
-ezt gondolom. A hibás senki sem
volt,
Én is csak kimondtam, hogy nekem
Nincs már senkim
Te meg éled, tényleg éled az éltedet.
Kár, hogy nem tudunk tovább lépni,
Mindegy, elfelejtheted!

Igen! Élek még!
De nem úgy, ahogy akkor,
Életem más vágányra lépett, s csak
Zakatol a fülemben ez a dallam
Nem érzek mást, csak hiányt a múlt
Iránt,
De a jelen nem érdekel, nem
Fogadhatom el…

Változik a világ, s én itt
Vagyok benne, változtál
Te is, már túl késő
Lenne, nincs mit
Mondanom. Inkább
Elhallgatom

Születéskor már halott
Gondolatom.
Csak gondolatom
Volt,
Ne félj
Elvetélt, ne félj!

Én sem félek már!
Szerettem, azt ahogy jársz
Szerettem, hogy szerethettelek
Szerettem azt ami voltam,
Ami akkor és csak melletted
De már nem vagy az enyém,
Kezed soha többé a kezemben
Csak azt akarom ezzel, hogy neked egy
Másik
De nekem a végtelen…


Értetlenül nézel! Mit vártál?
-ezt gondolom. A hibás senki sem
volt,
Én is csak kimondtam, hogy nekem
Nincs már senkim
Te meg éled, tényleg éled az éltedet.
Kár, hogy nem tudunk tovább lépni,
Mindegy, elfelejtheted!


Értetlenül nézel! Mit vártál?
-ezt gondolom. A hibás senki sem
volt,
Én is csak kimondtam, hogy nekem
Nincs már senkim
Te meg éled, tényleg éled az éltedet.
Kár, hogy nem tudunk tovább lépni,
Mindegy, elfelejtheted!