olyan vagyok mind az aki házról házra kéreget
utcák hosszat ki kacagnak s meg ugatnak az ebbek
hogyha jön a csikorgó tél a hideg szél belekap a kopott rongyos
ruhámba
igy élek én étlen szomjan de a szivem fel fel lobban lángra burul
utánad
irigyelik vagyonomat pedig nincsen egyebem
a feleségem két szép szeme az nekem a mindenem
ilyen szempár sehol sem volt benne ragyog a kék égbolt valamennyi
csillaga
ha le zárul két szép szemed mintha mindig sötét lenne rám ragyog
az éjjszaka