tavasz esti kóbor szellö vidd el szivem fájó dalát messzire
vidd el annak a szép lánynak kinek már egy összetört sziv semmi se
sugjad halkan a fülébe busan töltöm napjaimat egyedül
hideg tél van a szivembe tavasz ujra nálad nélkül nem derül
sir zokog az öszi szellö megjött már a babámtol az üzenet
azt üzeni az a csalfa hogy ö engem elfelejt már nem szeret
tavasz ébred a szivemben most már tudom mi az igaz szerelem
mert én azt a barna kislányt amig élek soha el nem feledem