valahol a hargitának vadregényes táján
ott sirdogál egy barna lány hütlenül és csalfán
mert megtagadta csókjaimat amit adtam néki
porrá törte a szivemet amit szántam néki
ne halgasd a muzsika szót gyere ki egy szóra
könnyes lesz a sápadt arcod töröljem le róla
de ha nem jösz maradjon ugy maradj csak ugy csalfa
ne érezd hogy itt zokogok a hargita aljba