Kinn lakom én kisperjésen, az alföldi tanyámban
Bánatomban mást se teszek, gondolok a babámra
Hogyha minden sóhajtásom, galamb szárnyán repülne
Galambok közt mehetnénk a vasárnapi misére
Amióta megtudtam, hogy más is eljár Te hozzád
Amióta másnak nyilik, az ibolya, gyöngyvirág
Nem járok én nap-nap óta, az én rózsám házába
Inkább megyek kisperjésre, az alföldi tanyámba
Tisztelendő Atyám-uram nem öltözöm fehérbe
Már én többé ugysem megyek vasárnapi misére
Kár volt minden sóhajtásom, elhagyott a szeretőm
Nemtudok én megjavulni, mert megvert a teremtőm