Sárgult kották egy kopott zongora mellett
Szétszórva a földön piszkosan hevernek
Halványult dallamok, néma hangjegyek
Szótlanul kísérnek egy csendes éneket.
Ismert dallamsor nagyon halkan szól
Lágyan kúszik át egy másik világból
Kárhozott lelkek mennybéli kara
Száll az égen a másvilág dala.
Refr.:
Utolsó hang - zúg a harang
Egy égi dal - mely áthidal
És összeköt egy másik világgal
Zúg a szél - most újra él
Elér a szó - lelkig ható
Egy dal, mely mindig hallható
A fáradt testet leveti egysze a lélek
Nem marad vissza más, csak egy régi ének,
Melyet visz magával a szívébe zárva
Ahol a többi dal már régóta várja