Láttam kék eget, amit nem takart felhő,
Láttam virágot, nevető erdőt.
Láttam embert, aki tudott még szeretni
Láttam anyát ki tudott nevelni.
Csak egy látomás,
egy látomás!
Egy gyerek mesélt nekem, mesélte napjait
Fogtam a kezét, láttam álmait
Láttam a költőt, aki vízesésnél állt
Láttam egy angyalt ki nevetve szállt.
Ez egy más világ,
más világ.
Nézz a földre ember!
Nézd meg, hogy mit tapostál el!
Lassan minden halott lesz.
Halott a lét, halott egy angyal ki rég mesélt.
Dobd el véres fegyvered! Dobd el zuhanó testedet!
Halott a dal, halott a szó.
Meghalt a szép és nincs már jó.
Már a festő is csak hazudik a tájról.
Örülj ha meghalsz és itt hagyod
A lelketlen másod.