Élsz, mint egy alvajáró régóta már
Vágyból szőtt tarka háló börtönbe zár.
Egy csókért szívet adtál, ujjongva boldogan,
és mégis itt maradtál magányosan.
Míg mások randevúznak magadban jársz.
Mögötted összesúgnak:még meddig vársz?
Az utcán összerezzensz, ha hozzád lép egy jó barát.
És merengve mész tovább.
Mindegy, hogy napfény, holdfény ragyog vagy köd szitál,
minden gondolatod még nála jár.
Bús, kedves alvajáró az élet mégis megy tovább.
Kérlek, ébredj fel végre már.
Hisz valahol valaki vár még rád!