Randevú csupa izgalom
Hatalmas gombóc a torkomon
A pultnál két nő figyel
A szép vagy a csúf, melyik leszel?
Persze hogy a szép, ki lehetnél más?
Az élet nem elég bonyolult, tedd bonyolultabbá!
Korlátok, konvenciók, Tudod mit?
Felejtsük el, ugorjuk át
Máris forog velünk az ég, a Kis Göncölszekér
Minden tökéletes kerek egész
A füledig ér a szád, az égig a boldogság
Az idő elrohant velünk későre jár
Ó a férjed és a feleségem hiányolhatnak már
Múzeum szombat délután
Nem érhetsz hozzám itt ez a szabály
Ha mégis ismerőst látsz
Nem vagyok más csak a kollegád
Mondd, miért hisszük el hogy semmi nem látszik rajtunk és miért hisszük el, hogy mi mindent megúszunk, hiszen a vak is látja hogy köztünk vibrál minden, pont úgy ahogy ezen a Van Gogh képen
A kontrollnak vége elindul a kéz, a szám a szádon most a testbeszéd, a háttérben híres kép valahol már láttam, a "Szerelmesek az éjszakában"...
Máris forog velünk az ég, a Kis Göncölszekér
Minden tökéletes kerek egész
A füledig ér a szád, az égig a boldogság
Az idő elrohant velünk későre jár
És forog velünk az ég, a Kis Göncölszekér
Minden tökéletes kerek egész
A füledig ér a szád, az égig a boldogság
Az idő elrohant velünk későre jár
A férjed és a feleségem hiányolhatnak már