Hétfőn este a szőnyegen fekve elalszol csendesen
Repülni kezd a szőnyeg veled, mint a filmeken
És a nyitott ablakon kizuhansz mint a szél
Át a városon a nagy hegyek felé
Megijedsz mert fáradt szemed háztetőket lát
Repülő szőnyegedhez még Te sem szoktál hozzá
És hallod, hogy a csillagok mondják: ne félj a magasban!
Hallod, hogy a csillagok mondják:
Hogy ha hív a mélység, a szemedet csukd be
A szemedet csukd be és ugorj!
A várost rég elhagytad már alattad nagy folyó
Fekete tükrében a sárga hold arca csillogó
És ezer szemével cinkosan néz az ég
De Te magabiztosan repülsz észak felé
De felriadsz mert fáj a hátad és éjfél is elmúlt már
Kihűlt szobád piros szőnyegén kedd hajnala vár
És hallod, hogy a csillagok mondják: ne félj a magasban!
Hallod, hogy a csillagok mondják:
Hogy ha hív a mélység, a szemedet csukd be
A szemedet csukd be és ugorj!