Csak ültünk egy felhőn és néztük,
hogy mindenki másokra vár,
ahogy palackba zárják a múltat,
s a por szembeszáll, néha úgy fáj,
tudod érzem, hogy eljön, majd ő is,
aki végre most sok jót csinál,
de a takaró mélyéről, sóhajt a szív, amíg vár,
hogy jönne el már az a sose volt nyár,
a sose volt nyár,
a sose volt nyár, valahol vár.
Sose hagynám, hogy bárki is bántson,
sose engedném el két kezed,
most nem tudni, még merre menjek, csak azt, hogy veled,
mennék veled, lassan feldereng végül a hajnal,
város is még szundikál, és a takaró mélyéről
sóhajt a szív, ami vár, hogy jöjjön el már, az a sose volt nyár,
a sose volt nyár, a sose volt nyár, mindig másokat vár, és máshová száll,
az a sose volt nyár, a sose volt nyár, a sose volt nyár,
mindig máshová száll, a sose volt nyár
Tudod érzem, hogy eljön,majd ő is,
aki végre most jót csinál,de a takaró mélyéről sóhajt a szív,
amíg vár, hogy jönne el már az a sose volt nyár,
a sose volt nyár, a sose volt nyár, mindig másokat vár és máshová száll
Az a sose volt nyár, a sose volt nyár, a sose volt nyár
mindig máshová szállt.
És feldereng végül hajnal,
város is még szundikál
és várunk, hogy jöjjön el végre
A SOSE VOLT NYÁR.