Mert ki az aki mondja
és ki az aki latja
de ki az aki a szemembe
a szemembe vágja

Mert hiába is várod
És hiába is kéred
Az üres kérdésekre
Üres válaszokkal élek

És érvelek és szólok
Füledből ezer dugót kihúzok
Ha nem akarod is hallani
A fejedbe úgy is beszólok

És ébresztem az embert
Felébresztem ha alszik
Vedd észre, hogy most élsz
Mindened megvan, hiányzik valamid?

Érzem az egészet
Én már érzem a véget
Én már tudom, el sem kezdődött
Ez igy nem érhet véget

Az életem az enyém, a tied meg a tiéd
A végén majd visszanézem, amit te nézel az a tiéd

Haladok majd vissza néha hozzátok fejemben élek
Fonetikusan is mondom, de te akkor sem érted

Akkor sem látod, mi van körülötted tehén
Ki az istállóban kérődzik és nem hiszi el az egészt

Nézel ki az égre, a zöldre legelőre
Te is csak nézel, de nem mersz mozdulni, fának a gyökere

Olyan a lábad, idenőtt poros beton utcák közé
Messzebb innen nem voltál gúnyos a dal, nekem elég

Mert ürülök, hogy voltam, emlékek közt senki sem érti
Miről szól a szöveg, előkelő, csillogó lények

Ti vagytok az elit, mindenki más ostoba selejt
Ti vagytok a csoda, mi a saját poros lábatok előtt hever

Te leszel az ajándék, mit az égből ingyen kaptál
Ezt adod majd vissza, szmoggal átitatva élj hát

Nézem az egészet, és nézem a végét
Kiszálltok a levegőre, belep a szmog és a kémény

Millió autó, pénztelen örömök meghaltak
Mikor gyerek voltam, sosem volt pénzem, minek semmit nem adnak

Azon, mitől boldog vagy elégedett lennék
Most sem vagyok az, keresem az utam, fénylő árnyék

Megyek néha jobbra, néha balra vélni látom
De hamar rájövök, megint eltévedtem a láthatáron

Mitől fáj az élet, és mitől fáj a lélek,
Ha egyedül csak én érzem, hogy teritéken élek

Senki nem is sejti, senki nem látja vagy várja,
Hogy egyszer ha születtél nem vagy tán hiába

Valamiért jöttél, ezer kérdőjeltől égve
Kiáltasz fel néha, mikor megáll az idő és vége

A sürü napodnak, mitől nem látsz vakon éltél
Süket fülekkel, néma szájjal, kemény szivekkel érzel

Gondolod, hogy kéne több kedvesség, de meggondolod magad
Miért te legyél a kedves, a végén úgyis megsebzed magad

Legyél inkább kemény, mindenki tudja ez a trendi
Hogy kell az emberek között még több embernek lenni

Mitől csillog az egó, mitől leszel 2 méter magas,
hol voltál, mit vettél, van e a szádban jó drága falat

Már nem értem én sem, kelet nyugat fejemben azt érzem
Hogy két vallás két kúltúra, ez nem lehet az én végem

Nem értem az egészet, hogy dobjak el egy semmit
Mikor ennyit adott nekem, valakinek negyed ennyit

És hittem és láttam, egyre erősebben vártam
Hogy újra az leszek, de haladtam az árral

És utálom az árakat, a népeket, az embert
Ki nem magáért beszél, hanem a tömeg nyelvén nyeldes

Csinálod mit utálsz, senki nem mondta, hogy kelj fel
Hajnalban a munkába, egész héten, maradj otthon, ne menj el

Élvezzed az életedet, csináld amit szeretsz
Holnap talán nem leszel, azt szeresd aki szeret

És haladunk az árral, haladunk a fénybe, rájövünk a végén
Kinek lesz vége, előbb vagy utóbb eltelik egy fényév

Felocsúdva nézel, magadra vagy másra
Hirtelen rádöbbentél, hogy minden teljesen hiába

Hirtelen már érzed, lehet, túl későn már akkor
Korábban nem tudtad, mert a tömeg magához láncolt
Haladtál és éltél és sokszor fájt a szived
És tudtad, hogy ez nem te vagy, kicsi magányos szived

Kit lenéztél, leköptél, lenyomtad ezerszer a porba
A végén úgysem birod, elnyomni, te leszel a foglya
A k önnyek majd a szemedből mikor patakokban jönnek,
hirelen már érted hirtelen neked is megjöttek

Az értelem, a szándék, a szemeid a füled
Hol voltak az évek alatt, miért voltál ennyire süket
Egyetlen dolog, amit megérthetsz a dalból,
Hogy hallgassál a szivedre, akár ébren vagy akár alszol.