Tiz év elmúlt s én még mindig csodállak
Álmodni sem mertem volna hogy ilyen sokáig tarthat
Valami mi először csak néhány órát tartott
Most úgy érzem magam, mintha én lennék a bajnok

Gyönyörű arcod, a mosolyod, a hangod
Megannyi emlék, mi veled alkot kapcsot
Mit feledni nem lehet, én soha nem akarnék
Ha te nem lennél nekem, én sem lennék csak egy árnyék

Mi keresi a fényt és egyre vágyik ki a napra
De olyan fényt mint te vagy tudja nem találna soha
Köszönöm most néked hogy kibirtad vélem
Bár néha voltam rossz is én mindig csak azt néztem

Hogy te boldog legyél mert a mosolyod a tenger
Mi felragyog újra mint megannyi rejtjel
És várom a percet mikor újra meglátlak
Fogom a kezed, veled nem érhet bánat

A világ szürke lehet de te fényt viszel belé
Az életem tőled egyre szinesebb s a remény
Hogy együtt ha lépünk mindig nagyokat élünk
Az emberek nem sejtik kik voltunk, a szerelmünk

Mi túlnő egy országon és tengereken szárnyal
Magasan a felhők felett néha hogyha fáztam
Te akkor is ott voltál és hozzám bújtál bátran
Az ereszkedő gépen sokat mosolyogtunk lágyan

És tudtuk, hogy mi ennél magasabban voltunk
Hogy nincsen olyan mérce ami megmérhetné a sorsunk
Az érzést mit azóta is egymás iránt érzünk
Az egyre növekfő fiatal szerelmünk

Mi lassan már 30 de mindig fiatal nékem
Ha kérdeznéd újra én akkor is csak azt kértem
Istentől egykor, hogy csak te legyél nékem
A világból többet hogy adhatna én kétlem

Köszönöm az érzést amit velem együtt érzel
A rózsaszinű fellegeket, a forró tűzű kéjjel
A kitartó szived, ami újra lángra lobban
És lágyabban szól mint ezer könnycsepp a porban

Mit hullatnék érted, ha te nem az enyém volnál
De száraz a por még és nincs benne orkán
De remélem hogy lassan már sivataggá válik
A könycseppjeim alatt majd senki sem ázik

Én ugyanúgy érzek mint fiatalon régen
Mikor azt mondtad, hogy gyerünk szedjünk virágot a réten
Raktuk a kosárba raktuk egymás mellé sorba
Mindegyikünk tudta mégis egyikünk sem mondta soha

Hogy valaki megszületik már akkor rögtön tudja
Hogy kié lesz az élete és kié lesz a sorsa
Én már akkor láttam, igen a szivemmel láttam
Hogy ha te velem lennél az minden lenne bátran

Kértem is mindig a távoli egeket éjjel
Hogy ereszkedjél alá egy mennyei lénnyel
És maradjál itt velem amig élet az élet
Amig dobog a szivem én már csak ennyit kérek

Köszönöm most néked a forró csókod izét
Az örök virágos tavaszt és a rózsaszinű kék égt
A veled eltöltött oly sok boldogitó percet
A tökéletes mosolyod mi a lábamról levett

A suttogó bájos kedves szerelmes szavad
Mi újra itt cseng még és hoz majd télre tavaszt
A mosolygó lényed amit azóta is látok
És ha éppen nincsen velem akkor távolról imádok

A sok apró percet mit együtt töltöttem véled
A hálás kis lelked és a bátoritó lényed
Mi újra megfog belül és húz vissza feléd
Régóta tudom te vagy csak életem a tiéd

Köszönöm a türelmes bátoritó reményt
Mikor elvesztem a fonalat és nem vagyok csak fél lény
Mikor nem láttam a jövőmet, akkor is velem voltál
És nem tudtad, mi lesz, de tudtad nincs oly gond tán

Mi elvehetne tőlem, jöjjön háborúra béke,
Következik újra, együtt nézünk fel az égre
Együtt sétálunk az úton fogjuk a kezünket
Erősitjük nap mint nap e hatalmas szerelmet

Mi földinek indult de csillagok közt szárnyal
Mit szavakkal kifejezni nem is tud e lágy dal
Megpróbálom újra és tudom, hogy te érted
Köszönöm a szerelmedet és a csodálatos lényed