Mi értelme elkezdeni, ha úgyis vége van,
látlak téged, de meg se próbálom átverni önmagam,
ha feléd nyúlok, hozzád érek, ezer darabra törsz,
hiába minden erőlködés, ha a végén meggyötörsz, mert
úgy lesz jó és szép
ha megóv tőled az élet
és a sors tép újra szét
ha majd tőlem messze éled
de fölösleges a harc
mert nem viszlek magammal
hiába karmolsz, hiába harapsz
körmöddel, fogaddal
ez az élet színpad és persze mindig a végzet a rendező,
ha rajtam múlna, te lennél az egyetlen főszereplő,
de mindig félrenyúl, aki folyton bekötött szemmel járkál,
hát azt mondom, hogy viszlát, kelj fel és lássál!
úgy lesz jó és szép
ha megóv tőled az élet
és a sors tép újra szét
ha majd tőlem messze éled
de fölösleges a harc
mert nem viszlek magammal
hiába karmolsz, hiába harapsz
körmöddel, fogaddal