1.Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged
enyhe szellő fel fel kapta babos köténykédet
valami a szímet úgy hirtelen átjárta
egyszeribe Te lettél a világ legszebb lánya
2.Illatozó erdők mélyén andalogva mentünk
Te is én is mind a ketten vad virágot szedtünk
az egyiknél a legszebbnél össze ért az ajkunk
csókolódzó gerle párok úgy kacagtak rajtunk
3. Nem szedek már kötényedbe többé vad virágot
Te miattad meggyűlöltem az egész világot
Te miattad lettem hűtlen, Te miattad árva
Kacagjatok gerle párok rajtam utoljára