Sírni látni azt ki a szívedben él,
Annál nincs nagyobb kín.
Vigyáznám lépteid, hogy boldog legyél,
Ne úgy mint más kiben megfakult már minden szép.
Csak mereng a múlt sebein.
Törékeny álmaimra zubbony feszül.
Késik a boldog idő.
Mindig azt választom, mi túl sokba kerül,
Senki nem érti, ha kell, lehet férfi egy nő.
Néha kényes virág, néha kő.
Szédült világ, száz pofon büntet egy hibát.
Nevet a könnyemen, elrejtem, ami bánt.
Álarc és bál, társára senki nem talál.
Megcsal a szem, mert csap a szó.
Ez kinek jó?
Ez kinek jó?
Miért jó?
Miért kell mindig jelmezt húzni?
Miért jó?
A rosszal mindig összebújni?
Miért kell?
Gonddal bajjal élni,
Miért kell mindenkitől félni, ez kinek jó?
Bár tudnám...
Miért jó?
Miért kell mindig újra sírni?
Miért jó?
Senkiben sem bízni...
Tudnám miért kell?
Száz lakat közt élni?
Miért kell tűz nélkül is égni?
Ez kinek jó?
Szédült világ, hazudd hogy nincs hibád!
Mondd hogy létezünk, hogy élhetünk tovább!
Játsszunk tovább...!