A szegedi Csillag fegyház,
Rács ablakán ki-kisír egy nóta,
Öreg fogoly a bánatát,
Enyhíti egy kedves nóta szóval,
Föl-föl tekint cellájába,
Hull a könny a rozsdás, repedt rácsra,
Elmerengve gondol vissza,
Az elfeledett régi boldogságra,
Édes anyám ne sirasson,
Ne hullajtsa én értem a könnyét,
Haza megyek tavaszra majd,
Megnézzük a kéklő nefelejcsét,
De ha akkor sem jönnék el,
Mondják meg egy kislánynak csendben,
/Hogy a bánat tett a sírba,
Hideg sírba engem./