Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Ha búcsúznék...
Anonim MC
hey..
A felhők szólítanak, tudom, hogy mennem kell,
a lelkem sulyával, testem hátrahagyva.
Tudom nem hagytam itt semmit, hogy emlékként élhessek,
csak soraim tanulsága agyam szikrájába vésettek.
Egy csepp vér a tintám, egy darab csak belőlem,
egy foszlány, hogy láthass, mielőtt eltűntem.
Végleg útrakéltem, a holnap vár engem,
nem új mesével, yo, halk elmúlással.
Csak egy perc, mégis vége lett, egy életet igy dobtam el,
már késő, és sajnálom, hogy nem fogtam fel
időben, hogy mit teszek, csak ígértem, hogy itt leszek,
amíg lehet, hát ég veled, mert indulni kell.
Vakon követem az ösvényt, amely felvezet a hegyre.
Kiteljesedett lelkem, érzem, célba értem,
és új ébredésem jelzi érkezésem.
Vagy álmodom vagy élek, nem tudom én sem.
Refrén
Állnék én is fényben, egyenesen, tisztán,
de beterít a sár. Hát hogy maradjak, így látván
önmagam, ki annyi szívet tört össze.
Búcsúzom szeretteim, felejtsetek örökre. /2x/
Egy betű az út vége, s egyben egy áldás,
egy élet teljesedett be, a tisztánlátás.
Mi vezérelt örökkön, de vége kell legyen,
hát útrakél a vándor, hogy mindennek véget vessen.
Csak egy ágyú még tisztán maradt az éjjel
egy rózsa a párnán egy apró levélkével.
Benne pár sor azoknak, akiket szerettem,
Család, barátok, meg minden más, mit szerintem elvesztettem.
Kértem őt fent, hogy segítsen végre,
Temessen a föld alá, hogy feledhetessek
minden pillanatot, amit tönkretettem.
Igaz marasztaltok sírva, de én már döntöttem.
Így itt állok most, és utoljára,
sziklák közt a végső forgószélre várva,
mi rámborítja köveit a sérelmeknek,
testem végleg kihűl, hát isten veletek!
refr. 2x
A felhők szólítanak, tudom, hogy mennem kell,
a lelkem sulyával, testem hátrahagyva.
Tudom nem hagytam itt semmit, hogy emlékként élhessek,
csak soraim tanulsága agyam szikrájába vésettek.
Egy csepp vér a tintám, egy darab csak belőlem,
egy foszlány, hogy láthass, mielőtt eltűntem.
Végleg útrakéltem, a holnap vár engem,
nem új mesével, yo, halk elmúlással.
Csak egy perc, mégis vége lett, egy életet igy dobtam el,
már késő, és sajnálom, hogy nem fogtam fel
időben, hogy mit teszek, csak ígértem, hogy itt leszek,
amíg lehet, hát ég veled, mert indulni kell.
Vakon követem az ösvényt, amely felvezet a hegyre.
Kiteljesedett lelkem, érzem, célba értem,
és új ébredésem jelzi érkezésem.
Vagy álmodom vagy élek, nem tudom én sem.
Refrén
Állnék én is fényben, egyenesen, tisztán,
de beterít a sár. Hát hogy maradjak, így látván
önmagam, ki annyi szívet tört össze.
Búcsúzom szeretteim, felejtsetek örökre. /2x/
Egy betű az út vége, s egyben egy áldás,
egy élet teljesedett be, a tisztánlátás.
Mi vezérelt örökkön, de vége kell legyen,
hát útrakél a vándor, hogy mindennek véget vessen.
Csak egy ágyú még tisztán maradt az éjjel
egy rózsa a párnán egy apró levélkével.
Benne pár sor azoknak, akiket szerettem,
Család, barátok, meg minden más, mit szerintem elvesztettem.
Kértem őt fent, hogy segítsen végre,
Temessen a föld alá, hogy feledhetessek
minden pillanatot, amit tönkretettem.
Igaz marasztaltok sírva, de én már döntöttem.
Így itt állok most, és utoljára,
sziklák közt a végső forgószélre várva,
mi rámborítja köveit a sérelmeknek,
testem végleg kihűl, hát isten veletek!
refr. 2x
kapcsolódó videók
keressük!
