A szántódi réven,
Nem is olyan régen,
Együtt mentünk Tihanyba, szívem.
Nyitva volt a kocsma,
Beugrottunk nyomba'
Volt ám ott is mindig hitelem.
Apát urak vártak engem, tudom jól,
Ittunk együtt már nem egyszer a borból,
A szántódi réven,
Átkelünk mi szépen,
Nem boldogabb nálunk seniki sem.
Badacsonytomajba'
Sohse kapunk hajba,
Jó orovosság a szürkebarát.
Kevés benne hinni,
Meg is kell azt inni,
Koccintani! Hej, az angyalát!
Szigligeten a pincéket kinyitják,
ahogy azt az iskolában tanítják.
Elcsavargok sokszor,
Mégis azért otthon
Siófokon vagyok igazán.