Minden-minden megszokás kérdése
Csak nem tud senki wálaszolni arra a kérdésre
Hogy mért nem kérésre wáltoznak a dolgok
Mer a mából eleg wolt wárjuk már a holnapot
Egy új nap egy új remény csalódás már túl kemény
Terelem dolgot jöhetne a fejlemény
És hátha ellepné a jelent belülről
Inkább felmennék és nézném felülről
Mint Isten..kinek semmi dolga nincsnen
Ki a gondot elénk teszi h megerősítsen
Hogy talpon maradjak és soha el ne fussak
Inkább kimondom őszintén mint h megfutamodjak
Mi a szíwemen a számon és mostmár ezt bánom
Az igazság kőkemény saját síromat ásom
Azzal... h nem engedek egy barátot
Elweszni egy nő miatt de ezért én weszek kabátot
refr.: Wáltoznak a hónapok wáltoznak az éwszakok
Wáltoznak az éjszakák wáltoznak a nappalok
Wáltozik a wilág és wele együtt minden
Az idő soha nem áll csak úgy érezzük éppen
Egy barát és egy nő tudod két külön fogalom
Én is bele estem de nem ment rá a csapatom
te szerelmes wagy és idegileg kész roncs
A nődnek annyi wagy mint egy össze gyűrödt kis rongy
Ide oda húzgál és szórakozik weled
Papucsot akar és te könnyelműen engeded
Hogy az legyél mert akármit ígér
Kiwálaszthatod magadnak a papucsod színét
De legyél boldog én azt kíwánom szíwből
Ha el is felejtetted a képeket régből
Dobd el a barátot ha úgy érzed csak így megy
Az összes baráti kapcsolatodat szakítsd meg
De wan itt még egy probléma én még ott wagyok
Melletted kiállok és nem hagyom
Hogy egy nő közénk álljonk téged xarba haggyon
Mögöttem oltson és idegileg szét basszon
refr.: Wáltoznak a hónapok wáltoznak az éwszakok
Wáltoznak az éjszakák wáltoznak a nappalok
Wáltozik a wilág és wele együtt minden
Az idő soha nem áll csak úgy érezzük éppen
Igen hawer jól hallod hozzád szólok
Ismételten mert towább wárni nem bírok
A megwáltó dologra nem wáltozik semmi
Kutyából nem lesz szalonna nem tudsz mit tenni
Ő ilyen marad kész wége csak téged tesz tönkre
Ezt te is tudod jól csak szerelem öntött le
És nem tudsz lépni mert a szenwedély nem enged
Az ő rabságába wagy mert ez teljesen lefedett
Tudod jól ő arra kért dobd el őket
A barátokra gondolt így húzta rád a felhőket
Még neki felhőtlen mert nincsen senkije
Féltékeny ránk neki kell a középen lennie
Még csak magának akar te ki akarsz törni
Zenébe bújsz de így fogsz fel őrlödni
De a soraidba hallatszik nem olyan mint régen
De mi féltünk téged ezért aggódunk érted
refr.: Wáltoznak a hónapok wáltoznak az éwszakok
Wáltoznak az éjszakák wáltoznak a nappalok
Wáltozik a wilág és wele együtt minden
Az idő soha nem áll csak úgy érezzük éppen