Más volt, mint mi,
Nem volt közülünk való.
Más volt, mint mi
És mégis hasonló.
Sírt és nevetett,
Szenvedett, szeretett,
Ő is volt felnőtt
És volt kisgyerek.
Ha örömöd van, vagy bánatod,
Neki bátran elmondhatod,
Hallgat türelemmel,
Hisz Ő is volt ember.
A megrepedt nádat nem töri el,
A füstölgő mécset nem oltja el,
Csöndben jár, fürget és vár,
Ha valaki megnyitja az ajtót
Bemegy ahhoz, vele vacsorál
Mert más, mint mi,
Egészen más, mint mi
És mégis hasonló lett,
Ezt nehéz elhinni.
Ne várj te más csodát,
Nagyobb dolgot itt lenn.
Ne várj te más csodát,
Mert más csoda nincsen.
//: Jászolban alszik az élet, a fény,
Nezd, olyan, mint te vagy: emberi lény.
Sötét az éjszaka, sok szív kemény,
De velünk az Isten, így van még remény. ://
Sötét az éjszaka, sok szív kemény,
Immánuel, Immánuel, Immánuel,
Van még remény!