Új Coldplay-klip: Ralph Macchio főszerepében debütált a „The Karate Kid”
tovább
Budapest
Ludditák
A fapadoson kaffog a vulkánfíber
koffer, lelépek, mint az ukrán díler,
kit az utcán csíp el a kajfere.
Csoffadt fejemből nyáron mindent duplán szív el
a fővárosi zaj-zene.
Kopni, de hova? A kérdéssel csak szopni lehet,
koppansz. Mint szemedet az Oakley keret,
mint a személyiségedet a Szondi-lelet,
agytágítókkal berekeszt e lonely planet.
És busszal, százhússzal, fuxszal megrakodva,
mindegy, hogy full az aszfalt vagy terrakotta:
csakis a belső sávban húz a horda,
nyugat felé zúz el, hogy végig terrorkodja.
Mindenki fogja magát, gyerünk, hozd a kafát,
üdvözöld a londoni miszter Musztafát!
Vedeljük velük együtt, yo, a vodka ruszkaját,
remélem, hogy nem csak feka vega hoz kaját!
Ref.: Gyorsan fizess be a Tour de Westre,
ha nem tetszik a Nyugat, hát húzz keletre!
Innen nézve semmi sincsen hú de messze,
de vigyázz, nagy a világ, el ne vessz te!
Ha ez sem, az sem jó, hát az se tesz be:
fogjad magad, utazz Budapestről Budapestre!
Egy pesti szuvenírt, azt mindenképp szerezz be,
amin a Parlament előtt a Duna megy keresztbe!
A transzért féktelenül, mint Sandra Bullock,
gépre ül az ember, mert marha fullos,
és bamba-boldog, hogy mantrahurkok-
kal a száján Goán is csak standra kullog.
Kellett a Kelet, de túl sok a kultúrsokk,
jöhet New York meg a szeptemberi kontúrok!
Lehet, kontár vagyok, itt hiányzik a kantár ma,
ha mehet minden kontra, ki vagyok én a kaptárba'?
A berliner, az nemtelen, a wiener meg jellegtelen,
a parisient nem tudom, mér szeretem, de szeretem.
A rákollót is megeszem, pelikánzsírral fűszerezem,
leöblítem pastisszal – öregem, ezt nevezem!
És bírom a baszkot, olla, finom a hash ott,
főleg, mióta nem viselnek annyi maszkot.
Dobd el a ballasztot, hej, szabadulj fel,
Budapesten kívül van még vagy húszezer hely!
Ref.
Maradok a valagamon, alap a rosszkedv,
az alakuló planéta egy Galapagos lett.
Hogy Berlin alter-e, és raszta pár gyerek?
A fain arcok mind egy szálig gastarbeiterek.
Rajta! Átmegyek a kontinens belsején,
vonultam én eleget május elsején.
Ne ájulj elfelé, a vigyázó szem leragad,
kabbe Párizs, hobbitüntető-lerakat!
Mondtam már húszezerszer, valahogy mégsem az kell,
semmilyen harsány szín, csakis a pasztell,
na nehogy má’a hangulatot ezzel baszd el,
minden utat gyorsan mondj le, vagy szalassz el!
Maradj a seggeden, és nevezzenek restnek,
Budáról a hülyék evezzenek csak Pestnek,
ha az kell, ne utazz, az rossz a testnek.
Nyugi, minden várost elnevezhetsz Budapestnek!
Ref. x3
koffer, lelépek, mint az ukrán díler,
kit az utcán csíp el a kajfere.
Csoffadt fejemből nyáron mindent duplán szív el
a fővárosi zaj-zene.
Kopni, de hova? A kérdéssel csak szopni lehet,
koppansz. Mint szemedet az Oakley keret,
mint a személyiségedet a Szondi-lelet,
agytágítókkal berekeszt e lonely planet.
És busszal, százhússzal, fuxszal megrakodva,
mindegy, hogy full az aszfalt vagy terrakotta:
csakis a belső sávban húz a horda,
nyugat felé zúz el, hogy végig terrorkodja.
Mindenki fogja magát, gyerünk, hozd a kafát,
üdvözöld a londoni miszter Musztafát!
Vedeljük velük együtt, yo, a vodka ruszkaját,
remélem, hogy nem csak feka vega hoz kaját!
Ref.: Gyorsan fizess be a Tour de Westre,
ha nem tetszik a Nyugat, hát húzz keletre!
Innen nézve semmi sincsen hú de messze,
de vigyázz, nagy a világ, el ne vessz te!
Ha ez sem, az sem jó, hát az se tesz be:
fogjad magad, utazz Budapestről Budapestre!
Egy pesti szuvenírt, azt mindenképp szerezz be,
amin a Parlament előtt a Duna megy keresztbe!
A transzért féktelenül, mint Sandra Bullock,
gépre ül az ember, mert marha fullos,
és bamba-boldog, hogy mantrahurkok-
kal a száján Goán is csak standra kullog.
Kellett a Kelet, de túl sok a kultúrsokk,
jöhet New York meg a szeptemberi kontúrok!
Lehet, kontár vagyok, itt hiányzik a kantár ma,
ha mehet minden kontra, ki vagyok én a kaptárba'?
A berliner, az nemtelen, a wiener meg jellegtelen,
a parisient nem tudom, mér szeretem, de szeretem.
A rákollót is megeszem, pelikánzsírral fűszerezem,
leöblítem pastisszal – öregem, ezt nevezem!
És bírom a baszkot, olla, finom a hash ott,
főleg, mióta nem viselnek annyi maszkot.
Dobd el a ballasztot, hej, szabadulj fel,
Budapesten kívül van még vagy húszezer hely!
Ref.
Maradok a valagamon, alap a rosszkedv,
az alakuló planéta egy Galapagos lett.
Hogy Berlin alter-e, és raszta pár gyerek?
A fain arcok mind egy szálig gastarbeiterek.
Rajta! Átmegyek a kontinens belsején,
vonultam én eleget május elsején.
Ne ájulj elfelé, a vigyázó szem leragad,
kabbe Párizs, hobbitüntető-lerakat!
Mondtam már húszezerszer, valahogy mégsem az kell,
semmilyen harsány szín, csakis a pasztell,
na nehogy má’a hangulatot ezzel baszd el,
minden utat gyorsan mondj le, vagy szalassz el!
Maradj a seggeden, és nevezzenek restnek,
Budáról a hülyék evezzenek csak Pestnek,
ha az kell, ne utazz, az rossz a testnek.
Nyugi, minden várost elnevezhetsz Budapestnek!
Ref. x3
előadó:
Ludditák
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Bacsa Gyula
Gerdesits Ferenc
Mezei András
Vastag Gábor
szövegíró: Fiáth Marianna
Fiáth Titanilla
Mozsolits Róbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4390
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Bacsa Gyula
Gerdesits Ferenc
Mezei András
Vastag Gábor
szövegíró: Fiáth Marianna
Fiáth Titanilla
Mozsolits Róbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4390
kapcsolódó videók
keressük!
