Tudod Édes, a kávét
Neked is lefőztem ma reggel
A hajnali csöndben a gondolatok
Gőzölögnek körülöttem, körülöttem
Okosan élünk, tudjuk jól
Mikor, s hová ne lépjünk
Ha van idő és pénz
Legalább egy kicsit tovább érjünk
Mint a takarónk, a takarónk
Fogom a kezed, te vezetsz
Éjjel, ha túl sötét az út
Az idők során megtanultuk
Nyitva hagyni a kaput
Előttünk, mögöttünk
Csak az évek múlnak
De a vágyaink nem
Csak a gondok húznak
De az álmaink még mindíg
Messzire nyúlnak
Beül a csönd közénk gyakran
Mint egy közös jó barát
Nézlek, már minden fontosat ezerszer
Át meg átbeszéltünk, beszéltünk
Képek, óvatosan átrendezett emlékek
Minket néznek a falon, repedések
Rusztikus nyugalom, nyugalom
Csak az évek múlnak
De a vágyaink nem
Csak a gondok húznak
De az álmaink még mindíg
Messzire nyúlnak
Még akkor is, ha az illúziók
Végleg kihunytak, végleg kihunytak