Mennyi érzést ad, míg visz ez az út,
körbezárnak, mint egy fényalagút.
Ezernyi boldog percben
szeretsz és értesz engem,
a mába szőtted legszebb álmaimat.
Mondd el miért!
Mondd el miért!
Hogy lett minden új nap
százszor jobb, mint rég?
Mondd el miért!
Mondd el miért!
miért csak nálad érzem,
nem akarok lépni,
mert kincs az, ami vár.
Legyen, legyen, legyen,
bármi az ár!
Ilyen nagy boldogságért
száz éve féltett vágyért.
Legyen, legyen, legyen,
bármi az ár!
Akármit áldozhatnék
maradna kincsem bőven még.
Még, még, még!
Mennyit harcoltam pár „igaziért”,
mennyit elvitt, s közben semmit sem ért.
Ha rád nézek, nem kell fájjon,
amíg itt vagy, nincs mit bánnom.
Hisz bármi történt, mind csak hozzád vitt el.
Mondd el, miért!
Mondd el, miért!
Miért szép minden reggel,
úgy, ahogy nem volt még?
Mondd el miért!
Mondd el miért!
miért csak nálad érzem,
nem akarok lépni,
mert kincs az, ami vár.
Legyen..!