Az álmok égig nőttek,
de másfelé sodort a vihar.
Az évek hálót szőttek,
mi néha eltakar.
Az éj itt furcsa ködben jár
engem nem látsz már,
arcom árnyék rejti el
mikor nem jut fényár.
De láss a múló ködben,
lásd, mit nem lát más!
Lásd, hogy ott van minden
mi volt, csak nézz és engem láss!
Néha másképp látszom
ha a fény is másképp esik rám. !
De mást én itt sem játszom,
csak lépj közel hozzám.
Az éj itt furcsa ködben jár,
nem is engem látsz,
pedig engem rejt a csend,
csak te tőlem mást vársz.
Láss a múló ködben…