Addig jó,
míg itthon vársz,
míg el nem szállsz
újra máshová.
Itt egy felhő,
s te indulsz már,
hogy mástól várj
mindig új csodát.
Hátha minden ott szép lesz és más,
csakhogy másban te mindig rám találsz.
Minden úton végül hozzám jutsz el,
bárhol jártál, mindig visszaérkezel.
És én érzem, nálad mindez csak kis pihenő:
- mint egy múló jégeső.
Kell, hogy tudd,
így nincs sok már
mert mindig fáj,
ha megteszed velem.
Hányszor lesz még,
hogy elsétálsz,
s mi nem jó már,
itt hagyod nekem.
Hátha máshol majd szép lesz…