Itt a hajnal,
mi mégsem alszunk még,
minden sejtünk tűzben ég.
Mint egy katlan,
forr a vérünk még,
nincs ma sok és nincs elég.
Fülledt éj;
égig értünk, bármit érzünk
ma nem fáj.
Fülledt éj;
egybeforrtunk, bárkik voltunk
ma nincs már.
Érints még,
- légy a vágyam,
- légy a szárnyam,
- légy az árnyam
ma éjjel.
Olvadj fel,
- légy a vérem,
- légy a vétkem,
- légy a léptem
ma éjjel.
Összeolvadt,
nem lesz többé már
köztünk semmilyen határ.
Mintha ébrednék,
de ugye nem csak álmodtam?
Míg itt vagy, fogj át szorosan!